2010. október 8., péntek

Sebestyén Júlia jégközelben marad

Utolsó amatőr versenyed az idei világbajnokság volt. Milyen érzésekkel léptél ki utoljára téthelyzetben a jégre?
1994-ben még csak 13 évesen indultam először felnőtt Európa bajnokságon (ahol már a 14. helyen végeztem). Akkor persze álmomban sem gondoltam volna, hogy 2010-ben még versenyezni fogok! Több mint 10 éven át mondhatom a világ élvonalába tartoztam, és a világranglistán általában mindig az első 10 között voltam. A legjobb helyezésem 2005-ben volt, amikor 4. helyen is álltam. Ilyen hosszú pályafutás és persze szezon után nagyon nehéz volt jégre lépni. A vb-n hibátlan rövid programot futottam, és a kűrben csak egyetlen célom volt, hogy örömet okozzak a nézőknek, edzőimnek, szüleimnek, barátaimnak, és mindenkinek akik végig mellettem álltak, drukkoltak, bíztattak. Persze azt nem gondoltam, hogy én még egyszer ezt a kűrt versenyen be fogom mutatni. Ugyanis 3 héttel a Japan Open nyílt csapatverseny előtt, meghívást kaptam a versenyre, hogy Európa csapatát képviseljem. Természetesen tudtam, hogy 3 hét nagyon nagyon kevés, de elfogadtam a meghívást, mert óriási megtiszteltetésnek éreztem, hogy meghívtak! A legjobb tudásom szerint mindent megtettem azért, hogy minél jobb kűrt mutassak be, de fizikailag, kondicionálisan persze nem lehet ennyi idő alatt felkészülni. Azonban leírhatatlan élmény volt, amikor 16 ezer ember előtt jégre szólítottak. Japánban elég sok versenyen voltam, mint például 98-ban az olimpián, 2002-ben vb-n, grand prix-n. A japán közönség mindig nagyon szeretett, mindig nagyon szurkoltak nekem, és elimerően beszéltek a tripla Lutzaimról. Ezt is bizonyítja az a sok sok kabala, virág, pici ajándék, kedves üzenet, amiket tőlük kaptam, és az a sok sok interjú amit velem készítettek! Büszke vagyok rá, hogy ezen a versenyen részt vehettem, tagja lehettem az európai csapatnak, és ezen a versenyen eltérően a többitől mindenki őszintén szurkolt mindenkinek! Ez persze egy kivételes alkalom volt, hogy engem a nézők versenyen láthattak. A továbbiakban, mint ahogy már tavasszal is a Kings on Ice-on, illetve nyáron az olasz Stars On Ice gálasorozaton is részt vehettem, szeretnék még egy két gálán szerepelni.

Melyik programodra emlékszel vissza a legszívesebben és miért?
Nagyon sok ilyen van! Először is a 1999-es Macskák kűrömre, hiszen 6 darab, 5 különböző tripla ugrást mutattam be, benne 2 db tripla Lutz-al, és az Európa bajnokságon a kűrben 2. helyen végeztem vele. Majd a 2002-es szezonban futott Rodrigo: Adagio rövid programomra, amit Nina Petrenko koreografált és ezzel a programmal nagy nagy meglepetésre a Salt Lake City Olimpián a 6. helyen végeztem a rövidben. De ugyanilyen kedves a 2003-ban a magyaros rövidprogramom is, mellyel felállhattam az európa bajnoki dobogóra! Természetesen 2004-ben mind a rövid , mind a kűr program felejthetetlen marad számomra, amikkel Európa bajnokságot nyerhettem! Majd a következő évben 2005-ben Tatiana Tarasova által megkoreografált programjaim is igen kedvesek: rövidem Fire On Ice, és a Carmen kűröm. De kedves volt még a 2008-as Edvin Marton zenéire összeállított kűröm, és az utolsó Raul di Blasio kűröm!

Volt olyan pillanat a pályafutásod során, amikor azt gondoltad abbahagyod?
Voltak nehéz pillanatok, évek a pályafutásom alatt. 1996-ban sajnos egymás után kétszer is eltört a lábam, így szinte 2 teljes szezon kimaradt. A vetélytársaim ezalatt az idő alatt nyugodtan készültek a versenyekre és azt az előnyt amit már megszereztem velük szemben elvesztettem. Nehéz volt talpra állni, de soha meg nem fordult a fejemben, hogy abbahagyom, és büszke vagyok rá, hogy a sérülések után 1998-ban kivívtam az indulási jogot minden világeseményre, köztük a nagano-i Téli Olimpiára is! 2006-ban sajnos egy hullámvölgybe kerültem, de akkor is csak arra gondoltam, hogy mászhatok ki belőle. Úgy döntöttem, hogy edzőt váltok és Gurgen Vardanjan-al újra felépítve az ugrásaimat, visszaszerezve az önbizalmamat végül ismét képes voltam megmutatni, hogy mire vagyok képes! A magyarok közül először nyertem világkupát Kínában, bejutottam második alkalommal a világkupa döntőbe, ahova csak a legjobb 6 kerülhet be. A 2008-as Európa bajnokságon pedig egy hajszál választott el attól, hogy ismét dobogóra álljak. Én mindig próbáltam előre nézni, sokszor nem törődve a pontozás igazságtalanságaival, amikor 2009-es Eb-n csúnyán lepontoztak, akkor is azért nem léptem csak vissza, mert úgy gondoltam, hogy nem tehetem meg azokkal szemben akik szeretnek, és végül lefutottam a kűrömet!

Számos alkalommal fogott vékonyabban a bírók tolla, amikor a te pontszámaidat kellett adni. Bántott a nyilvánvaló igazságtalanság?
Természetesen bántott, és sokszor nehéz volt feldolgozni. Sokáig nem foglalkoztam vele, nem panaszkodtam, tudomásul vettem, hogy ez egy pontozásos sportág. Az utolsó években tudtam, hogy támogatást a bírók részéről nem sokat kaphatok, és csak azért korcsoyáztam, versenyeztem, mert nagyon szeretek korcsolyázni.

Négy diplomád is van. Tudod már melyikkel fogsz boldogulni az életben?
Elvégeztem a Testnevelési Főiskolán a műkorcsolya szakedzőit, a középfokú sportmendzser-sportszervezőit. A Műszaki Főiskolán, ami most már Óbudai Egyetem a minőségirányítási szakon végeztem, és reményeim szerint tavasszal megkapom a mesterszakos diplomámat! Számomra mindig fontos volt a tanulás. Azonban egyelőre szeretnék a jég közelében maradni. Mostantól a Debreceni Sportiskola, és Jégkarc sportegyesület versenyzőit fogom szakmailag segíteni. Ezenkívül még szeretném elvégezni a technikai specialista tanfolyamot is majd. 

Mennyire fogod soron követni a most induló versenyszezont?
Természetesen figyelemmel kísérem. Már júniusban, amikor hivatalossá váltak a világkupa meghívások az volt az első, hogy megnézzem, hogy kit hova hívtak meg, illetve mik az új szabályok. Ezt minden évben kíváncsian vártam, hogy én melyikre kapok meghívást. Nagyon sok versenyzőt személyesen is ismerek, és sokaknak nagyon fogok szurkolni.

Gurgen Vardanjan kisebb megszakításokkal egész pályafutásodat végigkísérte. Jelenleg Nottingham-ben edzősködik. Tartjátok a kapcsolatot?
Nagyon sajnálom, hogy a továbbiakban nem Magyarországon edzősködik. Továbbra is tartjuk a kapcsolatot, telefonon, Skypon szoktunk beszélni, és onnan amiben tud segít nekem.

Sokan a te visszavonulásoddal temetni kezdték a hazai műkorcsolya sportot. Okkal vagy túlzásnak érzed?
Hosszú hosszú éveken keresztül megszokhattuk, hogy az Európa bajnokságon mindig van akár éremesélyes magyar versenyző akiért izgulhatunk! A 2000-es bécsi Európa bajnokságon 3 magyar lány is képviselhette hazánkat, nem is akármilyen eredménnyel. Ez óriási dolog volt! Sajnos úgy gondolom, hogy hosszú időnek kell eltelnie, hogy újra legyen olyan Európa bajnokság amikor azért fogunk drukkolni, hogy legyen az első háromban magyar versenyző.

Az élsport kitöltötte a mindennapjaidat, le kellett mondanod olyan hétköznapi dolgokról, amik másnak természetesek. Hogyan tudsz kiteljesedni most, hogy több a szabadidőd? Hogyan telik egy napod?
Az élsport bizony rengeteg lemondással jár. Először is 13 évesen amikor a magyar válogatott kerettagja lettem, Budapestre kellett költöznöm, hogy folytathassam a korcsolyát. A versenyek, edzések miatt nem tudtam részt venni az osztálykirándulásokon, és a későbbiekben sem élhettem az évfolyamtársaimhoz hasonló egyetemi éveket. Azonban a korcsolya mindenért kárpótolt. Az, hogy egy egy versenyen jól szerepeltem, dobogóra állhattam a nemzetközi versenyek legnagyobb részén, hogy itthon hazai közönség előtt nyerhettem Európa bajnokságot, illetve a műkorcsolya sport legnagyobb edzőivel dolgozhattam együtt, és a legnagyobb versenyzőivel edzhettem együtt az mindennél többet jelentett nekem. Természetesen az idei nyár volt az első, amikor nem kellett minden napot a jégen tölteni. Így részt vehettem a Kékszalag Vitorlás versenyen, ahol mint meghívott vendég, tagja lehettem az Avatar csapatnak és végül az előkelő 10-ik helyen végeztünk. Nagyon élveztem a vitorlázást, és megszereztem életem első vitorlás érmét is. Ezen kívül ha nem is minden nap, de edzésekre is járok, az Óbudai Egyetem mesterszakán idén fogok diplomázni, így ott is vannak óráim és a debreceni versenyzőknek is segítek.

Láthatunk itthon korcsolyázni valamikor a közeljövőben?
Ha versenyen már nem is, én remélem, hogy esetleg egy egy gálán még itthon is láthatnak a nézők korcsolyázni. 

 Junior Grand Prix- 1998, Budapest

 Midori Ito-val

 Japan Open 2010. október

Juli kedvencei:

Ital: tea, tejes kávé
Étel: gyümölcs leves
Könyv: Paulo Coelho: Az alkimista, Agatha Christie
Film: Valami Amerika, Holiday, 24, Narancsvidék, A szerelem hálójában
Zene: Celion Dion, Lara Fabian, Jennifer Hudson, Beyonce, Josh Groban, James Blunt, Shakira, Lady Gaga, Eva Cassidy
Időtöltés: mozi, olvasás, kávé a barátokkal
Uticél: Tiszaújváros :)))
TV-műsor: Poirot sorozatok, tehetségkutató műsorok, hírek
Korcsolyázó: Midori Ito , Kristi Yamaguchi, Nancy Kerrigen
Ugrás: Lutz :) !!!!! és a Flip
Elem: Bilmann, malom, bagel forgás, inabauer
Rövid program: Oksana Baul: Hattyúk tava
Kűr: Alexei Yagudin: Vasálarcos (2002)