Adam Rippon lehet a következő amerikai sztár?

Az amerikaiak Evan Lysacek és Johnny Weir távolléte alatt keresik azt a férfi korcsolyázót, akit az egekig emelhetnek. Nem szűkölködnek eredményes korcsolyázókban, hisz ott van Jeremy Abbott, Brandon Mroz, Ryan Bradley és Adam Rippon is. Adam novemberben tölti a 21-et és a januári amerikai bajnokságon az 5. helyen végzett, majd márciusban a vb-n a 6. lett. A szezon első felében a kanadai és az amerikai grand prix-n vesz majd részt. Az alábbiakban a lifeskate által készített interjú olvasható.

Te is úgy látod, hogy te leszel a következő nagy amerikai korcsolyázó?

Izgatottan várom ezt a szezont, hiszen nagyon keményen dolgoztam és szeretném bebizonyítani, hogy igazuk van és én lehetek az egyik vezető korcsolyázó Amerikában.

2009 januárjában edzőt váltottál és Nikolai Morozov-tól Brian Orser-hez mentél Torontóba. Össze tudod hasonlítani a két edzőt?

Első hallásra talán meglepő lehet, de nincs nagy különbség a két edző stílusában. A változás egyértelműen a helyszínben van, hisz Nikolai-jal New Jersey-ben készültem, most Brian-nel pedig Torontóban. A mostani edzőm még ha nem vagyok csúcsformában, akkor is képes energiát adni.

Brian Orser minél hamarabb nyilvánosságra akarta hozni a szakítását Yu-Na Kim-mel, hogy ne befolyásolja a történés a grand prix szezont. Rád milyen hatással volt a hír kirobbanása?

Az az időszak kellemetlen volt mindenki számára. Ugyanakkor szerencsés vagyok, hogy jó barátok vesznek körül a csapatban és ez nem befolyásolta a felkészülésemet.

Milyen volt a kapcsolatod Yu-Na-val? Sokat olvashattunk az anyukájáról, te kapcsolatban álltál vele, vagy teljesen kimaradt a dolgaidból?

Yu-Na és én nagyon közel voltunk egymáshoz a tavalyi szezonban és ez egy nagyon klassz és izgalmas időszak volt, hisz együtt edzhettem egy olyan valakivel, aki végül olimpiát nyert. Az anyukájával nem sokat beszéltem, mindig nagyon udvarias volt. Remélem élvezik az életet Los Angelesben és minden jót kívánok nekik.

Mit tudhatunk az idei programjaidról?

A rövidem Tchaikovsky: Rómeó és Júlia zenéjére készült. Ez egy drámai és vad program. A kűrömet pedig Rachmaninoff egyik zongoraversenyére futom. Ez a program is drámai, hiszen arról szól, ahogy ez a mű keletkezett. A szerző ugyanis mély depresszióból lábalt ki. Ezt az érzést nagyon kihallom a zenéből, de emellett megnyugtat és lenyűgöz a szépsége. Mindkét programomat szeretem és remélem, hogy mindenki élvezni fogja.

Mi különböztet meg a többi férfi versenyzőtől ebben a szezonban?

Nem vagyok biztos benne, de talán a szenvedélyesség. Imádok korcsolyázni és előadni a programjaimat az embereknek. Ha más nem is, de ez remélem kitűnik majd az idei szerepléseimből.

Miben lettél más tavalyhoz képest?

Érettebb sportoló lettem. Sokat fejlődtem és gördülékeny volt a munka az edzőimmel és a koreográfusokkal is. Sokkal inkább otthon érzem magam Torontóban. Növelni tudtam az edzésintenzitásomat is és sokkal motiváltabb lettem.

Mit gondolsz: a korcsolya sport vagy művészet?

A műkorcsolya azért különleges, mert ha nem vagy jó sportoló, akkor nem lehetsz művészi. Úgy kell korcsolyáznod mint egy előadónak, de ugyanakkor annyira edzettnek kell lenned, mint egy sportolónak. Erőfeszítés nélkül korcsolyázni szörnyen nehéz, és csak kevesen vannak, akik képesek arra, hogy úgy korcsolyázzanak, mintha az könnyű volna.

Mi a kedvenc ugrásod?

Kedvencem a Rippon lutz! (Lutz mindkét kéz felemelésével) Azért szeretem, mert nagyon különleges ha valami olyat csinálhatsz, amit más nem.

Hogy alakult ki a Rippon lutz?

Vicceltem az edzőmmel, Brian Orser-rel, hogy ha egy kéz felemelésével képes vagyok rá, akkor mért ne próbálhatnám meg kettővel?! Azt gondoltam, hogy klassz lenne megcsinálni. Azóta annyit dolgoztam rajta, hogy most már mindkét programomban szerepel.

Négyfordulatost tervezel idénre?

Igen, célom betenni a programomba. Sokat dolgozom rajta, hogy meg tudjam mutatni a grand prix szezon során.

Négy év múlva olimpia. Ott akarsz lenni?

A célom természetesen ott lenni Szocsiban és a legjobbamat mutatni. Mindig mindent beleadok és keményen dolgozok, hogy a legjobb legyek, amikor jégre lépek.

Érezted valaha, hogy a korcsolyázás miatt valami kimaradt az életedből?

Nem gondolom, hogy bármit is vesztettem volna. Lehetetlen, hogy arra gondolj, hogy kimaradsz valamiből, amikor azt csinálhatod, amit igazán szeretsz. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez egy könnyű élet. Rengeteg áldozatot hoztam, és keményen dolgozom, de megéri.

Kiket tisztelsz a jelenlegi és a múlt korcsolyázói közül?

Rengeteg van! Az edzőmet, Brian Orser-t, vagy Michelle Kwan-t, Brian Boitano-t, Scott Hamilton-t, Katarina Witt-et és Alexei Yagudin-t. A sort a végtelenségig folytathatnám. Őszintén szólva mindenkit, akivel jelenleg is versenyben vagyok. Mindenki ad valami különlegeset, valami egyedit. Nagyon fontos, hogy észrevedd a versenytársak pozitívumait. Azt gondolom, hogy ha be tudsz építeni a saját korcsolyázásodba valami olyasmit, amit más csinál, csak egyre jobb és jobb korcsolyázó leszel.

Milyen gyakran tudsz hazautazni Scranton-ba? Ösztönzöd-e az öt fiatalabb testvéredet a korcsolyázásra?

Megvan a lehetőségem, hogy évente négyszer haza utazzak. Arra nem ösztönzöm őket, hogy korcsolyázzanak, csak arra, hogy 100%-ot nyújtsanak abban, amit csinálnak.

Mi újság az egyetemi tanulmányaiddal? Szünetelteted?

Jelenleg igen. De ez nem jelenti azt, hogy ne tanulnék soha többé. Most nyelvleckéket veszek. Az álmom, hogy az angolon kívül további két nyelven is beszéljek.  

Mi volt a legjobb és legrosszabb tanács, amit kaptál a korcsolyázásoddal kapcsolatban?

A legjobb, hogy hallgassak a testemre és kezeljem jól. Szerencsére senki nem adott még rossz tanácsot.