Sok sportrajongó emlékszik vissza arra, amikor a 15 éves Tara Lipinski megnyerte az 1998-as téli olimpiát. Mi újság vele most, 12 évvel később? A 28 éves műkorcsolyázónővel a The Celebrity Cafe készített interjút.
Néhány hónappal ezelőtt arról nyilatkoztál, hogy visszatérsz a műkorcsolyához. Mennyire komoly ez az elhatározásod?
Nos, elég komoly. Egész életemben korcsolyáztam. Három évesen már a jégen voltam. Amikor 21 lettem, úgy döntöttem, hogy tartok egy kis szünetet. Igazából nem tudtam meddig fog tartani, csak azt tudtam, hogy normális életet akarok élni. Természetesen mindig is vissza akartam térni a sporthoz. De körülbelül fél-egy éve döntöttem el, hogy akarom is. Sok szempontból része akartam lenni a dolognak. Tavaly kicsit visszamentem a jégre is és elkezdtem kommentátorként dolgozni, ami teljesen visszavitt a sporthoz. Nagy élmény volt.
Van konkrét dátumod, hogy mikor akarsz visszatérni profiként?
Nincs még kitűzött időpont. Sok ötletem van. Létre akarok hozni egy show-t. Természetesen része is szeretnék lenni a műsornak. Elsősorban azonban most a kommentátori feladatokra koncentrálok.
A fő ok, amiért nem húztál korcsolyát 21 éves korod óta, az volt hogy pihenni akartál vagy lesérültél?
Nos, igen. Volt ezzel kapcsolatban egy hatalmas félreértés. Volt egy műtétem, amikor 19 éves voltam. Ez mentette meg a karrieremet. A műtét előtt sokkal rosszabb formában voltam, mint utána valaha is. A beavatkozást követő egy hét múlva már a jégen voltam. Egy hónappal később pedig már ugrottam is. A Stars on Ice turnén már részt vettem novemberben, a műtét pedig szeptemberben volt. Ez a műtét tényleg megmentette a karrieremet. Sokak szerint emiatt hagytam abba a korcsolyázást, de ez nem igaz.
A tudásod vajon mennyit változott 98 óta?
Nyilván nem fogok tripla rittbergereket ugrani. Profi korcsolyázóként ez a legfontosabb, amit megtanultam. Ott voltam a jégen és éjszakánként 12 triplát ugrottam és versenyzői szinten maradtam. Aztán rájöttem, hogy a profi világ sokkal inkább a szórakoztatásról szól. Nem sokkal az olimpiát követően lehűtöttem magam. Elég maximalista vagyok, és szeretnék jó formában lenni. De majd minden a show típusától függ.
Mesélj egy kicsit a kommentátori munkádról. A legutóbbi világbajnokságot közvetítetted és várnak újabb feladatok a jövőben is.
Nagyon izgatott voltam a feladat miatt. Scott Hamilton mindig is a példaképem volt. Hallgatni őt kommentátorként és ott lenni minden versenyen, igazán inspirálóan hatott rám. Talán két évvel ezelőtt néztem a nemzeti bajnokságot és azt gondoltam csodálatosan csinálja. Megfordult a fejemben, hogy ezt én is tudnám csinálni. Először kicsiben kezdtem és az Ice Network-höz mentem. Azt gondoltam: "Ó Istenem, azt sem tudom mit csinálok." De aztán igazán élvezni kezdtem a munkát. A Universal felkért a vb közvetítésére márciusban, hatalmas élmény volt. Rettentően élveztem és igazán otthonosan mozogtam ebben a közegben. Tudtam, ez az, amit igazán csinálni akarok.
Szóval azt mondod, hogy tervezed a karrieredet?
Igen. Úgy értem imádok korcsolyázni és vissza akarok térni a jégre. Most még azonban egyértelműen a kommentátori feladataimra szeretnék koncentrálni. Hihetetlen élmény. Profiként a profik világában vagy és minden rólad és a korcsolyázásodról szól. De visszatérni az amatőr korcsolyázók közé és nézni őket versenyhelyzetben, igazán izgalmas dolog. Nagyon tetszik.
Színészként is kipróbáltad magad az elmúlt 10 évben. A színjátszás vagy a kommentátori feladatok vonzanak? Vagy a filmezés csak egy kitérő volt?
Los Angeles-ben éltem, amikor a színészi szerepek elértek. Jó móka volt, igazi kihívás. De tudtam, hogy mindig is a korcsolyázás az életem. Az olimpiát követően nem töltötte ki a mindennapjaimat a korcsolya, nem voltak konkrét terveim, túl fiatal voltam hozzá. Ahogy idősebb lettem, akkor jöttem rá, hogy a korcsolyázás az, amit igazán akarok.
Mi volt a legjobb dolog ami Hollywood-ban történt vele?
Minden klassz volt. Imádom a komédiát és emlékszem, amikor a “Still Standing”-et forgattuk élő közönség előtt. Az igazán jó volt. Előadás előtt ugyanazt éreztem, mint a korcsolyázásnál. Egyrészről mind a kettő szórakoztatás, és megszoktam azt is, hogy kamerák vesznek körül. Másrészt viszont ez a két dolog teljesen eltérő.
Vannak terveid még színészként?
Nincs most semmi ilyesmi. Ha jön valami felkérés, egy szerencsés lehetőség, akkor természetesen belevágok.
Kristi Yamaguchi részt vett a Dancing with the Stars 2008-as adásában. Nem volt kedved hasonlót kipróbálni?
Nem tudom. Klassz volt látni őt és Evan Lysacek-et is. Szeretek táncolni, tetszik az egész. Igazából azt sem tudom, hogy való-e ez nekem. Nem tudom, hogy illene-e hozzám igazán. Mindenesetre szórakoztató nézni.
Térjünk vissza a korcsolyázáshoz. A 1998-as olimpiai bajnoki címed megszerzése után többen kritizáltak, amiért visszavonultál fiatalon. Nem dühítettek ezek a megjegyzésekre?
Nem voltam dühös. Én mindig az a típusú ember voltam, aki azt csinál amit akar és ha elkötelezett vagyok, megcsinálom. Mindenki körülöttem, a szüleim, az edzőim sem voltak hatással a döntéseimre. Makacs vagyok, amikor akarok és amikor nem akarok csinálni valamit. Mióta az eszemet tudtam korcsolyáztam és egész versenypályám során az olimpiai cél megszerzése lebegett előttem. Amikor megszereztem, az hihetetlen élmény volt. Nyertem világbajnokságot és nemzeti bajnokságot is. A legfiatalabb, aki valaha nyert. Azt éreztem, hogy maradnom kell és meg kell próbálnom újra. De nem éreztem a motivációt. Nagyon szerettem volna kipróbálni magam, izgatott voltam a Stars on Ice turné miatt, szerepelni akartam és turnézni. Biztos vagyok benne, hogy sok ember azt gondolta, hogy maradnom kellett volna, de mindezeken túl a korom volt a legnagyobb probléma. Ha visszanézel Kristi Yamaguchi-ra, aki az olimpiai bajnoki címe után profinak állt. Azt hiszem a korom miatt orroltak meg rám. De én azt éreztem, hogy mindent elértem. Nem tudtam elmondani a rajongóimnak, de ha nem nyertem volna, hanem csak második vagy harmadik leszek, akkor nem álltam volna profinak. A fő célom ugyanis az olimpiai bajnoki cím elnyerése volt. Folytattam volna, ha még 20 évembe telt is volna.
Mit gondolsz, megnyerted volna a 2002-es vagy a 2006-os olimpiát, ha nem vonulsz vissza?
Soha nem mondhatod, hogy mi lett volna ha... Nem tudni mi történt volna. Azt hiszem az új pontozási rendszer nekem kedvezett volna. 2002-ben még ugrottam tripla-triplákat. Nem tudom, de a versenyző énem azt mondatja velem, hogy igen, de nem tudni mi történt volna.
Érzed a nyomást, amit elvárnak a teljesítményeid kapcsán? Kellemetlen, hogy az emberek folyamatosan erről beszélnek?
Nem, nem igazán. Egyrészről ez a játszma megváltoztatta az egész életemet. Beszélni erről sosem volt gond a számomra. Tudom, hogy sok ember és kritikus nem érti a döntéseimet, amit tettem és amit nem. De ez van.
Michelle Kwan volt a legnagyobb riválisod?
Ó, igen. Azt gondolom, remek párharc volt a miénk. Visszatekintve a sportra, és mi volt abban az időben, izgalmas volt, szórakoztató. Mindkettőnket keményebb munkára sarkallt, hogy jobbak és többek legyünk. Őszintén szólva, örülök, hogy ilyen vetélytársam volt. Amikor megnyertem az olimpiát valaki olyan ellen, aki nagyszerű volt, elégedett voltam. Egyértelműen ő volt a legnagyobb ellenfelem.
Közismert a filantróp tevékenységed, két könyved jön ki hamarosan és más írásaid is megjelennek. Más utakat is keresel?
Ez is a részem. Rengeteg ötletem van és sokféle dolgot szeretnék kipróbálni. Különféle dolgok foglalkoztatnak. Megpróbálom lenyugtatni magam és csak egy dologra fókuszálni egy időben.
Tehát kommentátori munka és jég. Valami más is van?
Ha a jövőbe nézek, egyértelműen a kommentátori feladatok és a karrierépítés a célom. A korcsolyázás közelében szeretnék maradni. Saját alapítványt szeretnék indítani és ezáltal sok helyre eljutni.
Olimpia, 1998 - Tara Lipinski (szabadprogram)
