2010. november 10., szerda

Jégszív - Hoffmann Nóra korcsolya nélkül...

Célja, hogy a jégen elbűvölje a közönséget. Kell-e mondani, általában sikerrel jár - tippünk szerint előbb-utóbb a pontozóbírókat is leveszi majd a lábukról. A Nemzeti Sport Magazin stábjával így tett, nézzük, mi sült ki belőle. Avagy a két olimpiát is megjáró, hosszú ideje a legjobb magyar jégtáncos lány, Hoffmann Nóra korcsolya nélkül...

Milyen egy jó jégtáncos lány? Nem kertel, rávágja: "Esztétikus, karcsú, kecses, jó színész, jó táncos, fizikailag és mentálisan is erős." 
Nekünk sem kell kertelnünk, hiszen látjuk: az általa felsorolt jelzők külsőre tett megállapításai maximálisan illenek rá, így már "csupán" a többi felől illik kérdezősködni. Már ha kell egyáltalán... Ezt a világszerte űzött és népszerű sportágat kicsit is ismerők ugyanis pontosan tisztában vannak Hoffmann Nóra kvalitásaival: kimondottan ügyes, jégre, színpadra, táncra termett, és még nagyok sok lehet benne.
De hogy is kezdődött? "Hatéves voltam, amikor a szüleim levittek az első edzésemre, akkor volt rajtam első alkalommal korcsolya. Nem tudom, miért, de rögtön beleszerettem. Eleinte persze csak játszottam a jégen, aztán egyre komolyabban foglalkoztatott a korcsolyázás. Három évvel később Elek Attila oldalán a serdülők között országos bajnok lettem, ez nagy lökést adott. Megismerkedtem a zene és a tánc kapcsolatával, a klasszikus balettel, a dzsesszbalettel, a társastánccal. Élveztem minden pillanatát. Még a különböző erősítő, koordináló tréningek is lázba hoztak. Rögtön szerelem volt!"
A szerelmes lányba is sokan szerelmesek voltak, ám neki nem volt ideje, energiája a társakra, az iskolából mindig edzésre sietett, a mozizás, a szórakozás, ahogy mondja, szóba sem jöhetett. Kiváló példa a sok nyár: mialatt a többiek pihentek, együtt múlatták az időt, ő sportoló társaival az egzotikus Szlovákiában és Bulgáriában napi hétórás edzésekkel készült a téli szezonra. Ahogy fogalmaz "A sport életforma. Megtanít a fegyelemre, kitartásra, küzdésre, a kudarcok elviselésére, azok átlépésére és nem utolsó sorban a tisztességre."
Mindamellett, hogy kiforrott véleményét, érett szavait láthatóan komolyan gondolja, ne higgyék, hogy személyében zárkózott, afféle "csak a műkorcsolya, semmi más" típusú lányt tisztelhetünk. Nem véletlen, hogy az Elek Attila-éra (sikeres időszak, tegyük hozzá, hiszen két junior-vb-ezüst, a juniorvilágkupa-győzelem, vagy éppen a torinói olimpia 17. helyezése mind ez a kategória) után új párjával, Zavozin Maximmal többek között boszorkánytáncba fogott. "Igen, olyan boszorkányos vagyok, de ha lehet, pozitív értelemben..." - kacsint jellegzetes mosolyával két fotó között. Sokan szeretik benne, hogy ami a szívén, a száján, még akkor is, ha ebből alkalomadtán konfliktusai adódnak. Vallja, csak ez viszi, viheti előre az ügyeket, mondjuk éppen a sportban. Ezúttal sem fogja vissza magát - de miért is tenné? "A magyar műkorcsolyázók, talán mondanom sem kell, nincsenek könnyű helyzetben. Ahol igazán komolyan veszik, ott garantált a nagy háttércsapat, két-három edző, koreográfus, fizikoterapeuta, orvos, balett-tanár, pszichológus. Úgy gondolom, itthon is megvolna erre a lehetőség, mégsem biztosítják számunkra. Talán majd egyszer..."
Nóra jégtáncos párja, Max szülővárosában, Moszkvában, voltaképpen saját finanszírozással kénytelen edzeni - hogy mennyi időt tölt kint, jól jelzi, ezt már oroszul is képes elmondani...
A lényeget az idei, vancouveri téli olimpián zaklatott felkészülés, társa állampolgári bizonytalansága dacára a közönséget elbűvölő Hoffmann Nóra egy mondatban összefoglalja: "A jégen érzem legjobban magam, ott dobog legjobban a szívem, ott vagyok igazán felszabadult és szép." Utóbbival azért kicsit vitatkoznánk...
Forrás: Nemzeti Sport Magazin