Kollekció. A kűr, a rövid program és a budapesti összetett EB-aranyai a legféltettebb kincsek.
Huszonöt év hosszú idő, a műkorcsolyázó Sebestyén Júlia (28) ennyi idő után döntött úgy, hogy felhagy az élsporttal és nem indul több világversenyen.
A Blikk otthonában kereste fel az Európabajnok sportolót, hogy felidézze pályafutása legszebb és legkeservesebb pillanatait. Sebestyén XIII. kerületi otthona olyan, mint egy korimúzeum. A hallban lévő vitrinben ugyanúgy külön polcot kaptak az érmek és a kupák, mint az olimpiákhoz fűződő emlékek és a plüssállatkák, amiket Júlia a rajongóitól kapott.
„A 2004-es budapesti EB-re emlékszem a legszívesebben, felemelő érzés volt aranyat nyerni hazai közönség előtt" – nosztalgiázott Sebestyén, majd előhúzott egy kopottas fényképalbumot. "Ez a kép Tiszaújvárosban készült, hatéves voltam, és hihetetlenül büszke, hogy részt vehettem a május elsejei bemutatón. Tizenhárom éves koromig nyitott pályán edzettem, de legrosszabbul a kilencvenhatos szezont éltem meg: kétszer is eltört a lábam." Nagy élmény volt ellenben, hogy közös gálán korcsolyázhatott a németek legendájával, Katarina Witttel, illetve megtiszteltetésnek tartja, hogy felnéznek rá a külföldiek. „Nemrég a japánok egyik versenyzője, azt mondta, tőlem leste el a tripla Lutzot, mert én ugrom a legszebben. Jól estek a szavai, úgy éreztem, hogy hagytam magam után valamit." – mesélte Sebestyén. "Három diplomám van, a szakedzői, a sportmenedzseri és a műszaki menedzser minőségirányítási szakot végeztem el eddig, a közgazdász diplomám pedig jövőre lesz meg. Igazából a sportágtól sem akarok elszakadni, edzőként és sportvezetőként is kipróbálnám magam."
(Forrás: Blikk.hu)
