2010. április 2., péntek

Joubert új erőre kapott

Az icenetwork.com interjújából kiderül, hogy mi járhat most Brian Joubert fejében. Az egy hónappal ezelőtti gyalázatos olimpiai szereplése után Joubert egy remek versenyzéssel bronz érmet szerzett a torino-i vb-n. Az interjú a 6. vb érmének megszerzése után készült.
Mi volt a célod a torino-i vb-n?
Csak újra olyan akartam lenni, mint azelőtt: egy helyes, nyugodt srác. Vissza akartam találni ahhoz az önmagamhoz, aki évekkel ezelőtt voltam, amikor nem tettem fel magamnak kérdéseket, csak egyszerűen csináltam a dolgomat és jól korcsolyáztam.
Honnan jöttek ezek a kérdések?
Két évig volt egy edzőm, aki megtanított kalkulálni (Jean-Christophe Simond juttatta el Joubert-t a világbajnoki aranyig 2007-ben). Mindent ki kellett számítani vele. Mindent  meg kellett vitatni mindig. Azt hiszem megtanította ezt nekem. Ami lehet, hogy sok szempontból jó. De én nem olyan srác vagyok, akinek kérdéseket kell feltennie magának, akinek kalkulálnia, analizálnia kell. A kérdések kételyeket szülnek, a kételyek pedig hibákat. Természetesen minél idősebb az ember, annál több kérdés fogalmazódik meg benne. Nem hiszem, hogy valaha is lennék újra olyan nyugodt, mint 19 éves koromban. De most már megvannak az eszközeim, hogy nyugodtabb legyek. A jégen, de a jégen kívül is, megszerveztem az életemet és fontossági sorrendet állítottam fel. Az olimpia megtanított arra, hogy tudatosabban szervezzek mindent az életemben.
Az olimpia bizonyára még több kérdést szült benned, nemde?
Hogyne, rengeteg kérdést tettem fel magamnak. Tény, a verseny után teljesen elvesztettem az önbizalmamat. Példának okáért, a rossz szereplés azt jelenti, hogy már nem vagyok versenytársa a legjobbaknak? Mindig is problémáim voltak az új pontozási rendszerrel (Joubert még a 6.0-ás pontozási rendszerben tanult korcsolyázni és ott kezdte a versenyzést is): ki kellene szállnom? Megkérdőjeleztem azt is, hogy korcsolyázó vagyok-e még? A jövőben edzősködni szeretnék: már most legyek edző vagy teljesen felejtsem el a korcsolyázást?
Szóval hogyan tudtál eljönni Torinóba?
Igazad van, ez így nehezen érthető. Jól éreztem magam, amikor megérkeztem Torinóba, noha az önbizalmamat nem kaptam vissza. Igazából megrémültem, amikor megpillantottam a jeget a rövidprogram előtt. A 6 perces bemelegítés nem ment jól. De amint a zeném elkezdődött, minden elmúlt és nem voltak már kételyeim. Élvezni akartam a program 100%-át anélkül, hogy a lépéssorok szintjére figyeltem volna. A kűrnél pedig, mivel tudtam, hogy ez a szezon utolsó programja, csak élvezni akartam amennyire csak lehet.
Amikor sikeresen teljesítetted az ugrásokat a rövidprogramban, jeleztél az edzőnek, Laurent Depouilly-nak.
Igen, meg akartam osztani vele azt a pillanatot. A 4-3-as kombináció egy év óta újra sikerült, a tripla axel és a tripla lutz is jó volt, adózni akartam neki ennyivel. Megérdemli. Tudod a problémák nem csak az enyémek, Laurent-nek is úgyanúgy azok. Így aztán az örömöt is vele akartam átélni. Ez nagyon fontos volt nekem.
Három négyfordulatosod is volt a versenyen, de végül csak 3. lettél. Mit gondolsz erről?
Nem az eredményre koncentráltam Torinóban. A legfontosabb számomra az volt, hogy élvezettel és nyugodtan tudjak versenyezni és visszataláljak magamhoz. Nagyon boldog voltam, hogy sikerült a 4-3-as kombináció a rövidben és hogy két négyfordulatosom is volt a kűrben. Ez 2006 óta először fordult elő. Természetesen továbbra is fogok quadokat ugrani. Biztos vagyok benne, hogy a versenytársaim is dolgoznak rajta és lesznek négyfordulatosaik a jövő szezonban. Nem én leszek az egyetlen, aki ilyenekkel próbálkozik majd. Szeretném megcsinálni a négyfordulatos flipet, ahogy Takahashi tette. A flip a legbiztosabb ugrásom. De tudod, van egy kis gondom: rossz élről csinálom és állandóan pontlevonást kapok érte. Nos, ha Takahashi flipet csinál, akkor majd én lutz-ot csinálok (nevet).
Mit adott neked ez a világbajnokság, amellett, hogy a hatodik érmet gyűjtötted össze a vb-ről?
Nos, ahogy mondtam is, amikor megérkeztem Torinóba, nem tudtam, hogy képes leszek-e versenyezni valaha is. Most már tudom a választ. Ez a vb megmutatta, hogy még mindig versenyben vagyok. Képes vagyok küzdeni, nem haltam még meg. Talán nem vagyok a legjobb a világon most, de újra az lehetek. Ez furcsa: a korcsolyázás okoz összeomlást, fájdalmat és nehézségeket, de ugyanúgy a korcsolyázás nyújta nekem a legtöbb lehetőséget a felemelkedéshez is. Ez a 6. vb-érmem, nagyon büszke vagyok rá. 
Mi lesz a jövő?
25 éves vagyok, még mindig fiatal. Lépésről lépésre megyek tovább. A következő szezonban sokkal óvatosabb leszek. De egy dologban biztos vagyok: ha a legjobb akarok lenni, ismét ugyanannak kell lennem, aki korábban voltam.